A taoistákhoz hasonlóan a wicca-hit szerint is egy nemek fölötti, megnyilvánulatlan isteni õsprincípium polarizálódott, nõként (jinként) és férfiként (jangként) jelent meg az univerzumban. Épp ezért kultuszuk középpontjában egy egyenrangú isteni pár áll. E pár megnyilvánulása végtelenül sokféleképp jelenik meg a különféle népek mitológiáiban, de lényegükben azonosak.A mai kultusz követõi mégis inkább a Nagy Istennõt tisztelik elsõsorban, ennek oka a kompenzációra való törekvés, az évszázadok óta tartó maszkulin egyistenhit ellensúlyozására.A kései neolitikum idején Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten meglehetõsen homogén vallási rendszer uralkodott, középpontjában a mindenható anyaistennõvel. Mint tudjuk, e korban mindenfelé matriarchátusi rendben éltek az emberek. A fennmaradt kultikus tárgyakból következtethetünk az akkori anyaistennõ jellegére. Fõ attribútuma a termékenység. Késõbb az elsõ földmûves népek letelepülésekor a termékeny Földanya-kultusz került elõtérbe. Gaia istennõ újra feléledt mai kultúránkban, jelezve a veszélyt, mely nemcsak magát a Föld bolygót, hanem egész létünket fenyegeti a környezeti pusztítások tarthatatlansága következtében.