Akit még soha nem ejtettek gondolkodóba a világ különös jelenségei, gyorsan rávágja a választ: kísértetek márpedig nincsenek! Pedig vannak! Lehet, hogy nem létező dolgokról azonban aligha lehet könyvtárnyi irodalmat összeírni? Akit azonban a modern kísértet históriák és a múltbéliek egyaránt érdekelnek, olvassa el írásunkat!

 

A titokzatos szellemlény alakja már a legősibb irodalmi alkotásokban is felbukkan: a Gilgames epikában, az egyiptomi írásos emlékekben, a kínai ősfilozófusok töredékeiben, vagy éppen a Bibliában is, amikor Saul megidézi Sámuel szellemét, aki megjelenik, s megjövendöli a kísértetidéző gyászos végét. Shakespeare két drámájában is fontos szerep jut a kísértetnek. Hamlet dán királyfit atyja szellemalakja indítja el igazságkereső útján, s a kegyetlen Machbeth a királyi lakoma vendégeinek szeme láttára viaskodik a meggyilkolt Branquo szellemével. Charles Dickens Karácsonyi ének című regényében négy kísértet is felvonul, akik sorra emlék-, jelen- és jövőidéző útra viszik a szívtelen, zsugori Ebenezer Scrooget. Dickensnek számtalan különös, természetfölötti élménye volt, elmondása szerint regénybeli alakjainak minden szavát jól érthetően hallotta, s vagy húsz ilyen történetet írt, melyből öt a Pickwick Club című regényében olvasható.

Jól ismert Oscar Wilde Canterville-i kísértete, E.A. Poe, E.T.A. Hoffmann számos története, még Schiller és Goethe is írt ilyen históriát. Gogol "Köpönyeg"-e is szellemhistória. Jeles magyar írók is alkottak e témakörben. Gondoljunk Arany János Éjféli párbaj című balladájára, vagy Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula és Kosztolányi Dezső több művére.

 

Újabb kísértet históriák
Aki még mindig kételkedne a kísértetek létezésében, mondván: - "Ezek régi dolgok, és csupán az írói képzelet szüleményei!" - annak meggyőzésére néhány nemrégiben történt, a sajtóban is publikált esetet említek meg, a következő halk megjegyzéssel kísérve: Az írók mindig a valóságból indulnak el, hiszen az oly varázslatosan változatos, hogy fölösleges fantáziagyötrő mutatványokra vállalkozniuk!

Technokrata kísértetek
1924 decemberétől hosszú ideig kísérte a Watertown nevű amerikai tankhajót a legénység két tagjának szelleme, Courney és Mechan, akik balesetben haltak meg, s a tengerbe temették őket. A hullámok közt felbukkanó kísértetfejüket nap mint nap többen látták, le is fényképezték. 1967-ben a James V. Forrestal amerikai repülőgép-anyahajón szörnyű tűz ütött ki, amely 134 emberéletet követelt. Az egyik odaveszett matróz, George szelleme nem tudott a hajótól szabadulni, jelenlétét, működését gyakran, s egyszerre többen is észlelték egészen 1993-ig, amikor is az anyahajót kivonták a szolgálatból.

1972 december 29-én az Eastern Airlines légitársaság 401-es járata, fedélzetén 176 utassal, a floridai Everglades melletti mocsárba zuhant. Százegyen vesztették életüket, közöttük Bob Loft kapitány és Don Repo másodtiszt is. A légitársaság a lezuhant L-1011-es óriásgép épen maradt alkatrészeit felhasználta a hasonló típusú repülők javítására, s talán ez vonzotta az Eastern járataira a két tiszt szellemét, akik gyakran megjelentek, s több alkalommal veszélyes hibákra hívták fel a személyzet figyelmét, vagy maguk hárították el azt.

A fantomstopos
1981-ben a franciaországi Montpellier közelében a kétajtós Renault felvett egy stopos asszonyt. A kocsiban már négyen ültek, így ketten ki- majd beszálltak, hogy a hátsó ülésen helyet adjanak a váratlanul megjelent asszonynak. Egy veszélyes kanyar előtt az asszony felkiáltott: "Vigyázzon! Az életét kockáztatja!" A vezető lassított, biztonságosan vette a kanyart, mire az asszony eltűnt! A megdöbbent utasok jelentették a történteket a rendőrségen. A franciaországi eset csak egyike a viszonylag gyakori fantomstopos-jelenségnek.

1939-ben Chicago egyik külvárosában bukkant fel gyakran éjszakai stoposként az öt évvel korábban, autóval elütött, névtelen kis táncosnő, "Feltámadás Mary". Számtalan autós vette fel a fehér ruhás ifjú hölgyet, aki vagy O. Henry tánctermébe vitette magát, ahol korábban dolgozott, vagy a Feltámadás temetőbe, ahol névtelenül eltemették. Megérkezvén az úticélhoz, mindig eltűnt.