A tündérek kérdése, létezésük és bizonyítékaik sokak számára még feltáratlan téma. Egyesek hisznek bennük, mások nem, szélsõségesebb esetben pedig arról hallhatunk, hogy ismernek is tündéreket, illetve, hogy a népmesék csodás lényeit bekorlátolják valamely genetikai vonatkozású, racionális magyarázatkörbe. Mindenesetre a gyerekmesékben ma is élnek, sõt... A legtöbb irodalomban sokáig elmélázó, kedves, okos, csodás lényekként írták le a tündéreket, majd hirtelen irányváltással bemutatták a "legcsodásabb" szemléletet: a tündérek igazából gonoszak, legalábbis utálják az embert. Manapság a különbözõ szerepjátékos és fantasy irodalmak - alapkönyvek, kiegészítõk, újságok - is sokat foglalkoznak a tündérek témájával, megközelítõleg még a legreálisabbnak tartom, hogy külön fajként, embertõl elszigetelten, a mi világunk után NEM érdeklõdve mutatják be õket (Kifejezett kivételként említeném az egyes rpg-k technotündéreit, akik rendkívüli harmóniát mutatnak a természettel, krómozott cyberkarjukkal és a beépített reflexgyorsítóikkal :-) Ez egy igen kreatív változat...) De kik is õk valójában? Biztosat nem tud senki, feltételezéseknek már tömkelegét bocsátották piacra. Amiben megegyeznek a misztikusok, faerie-kutatók (Fae - fényes nép; fairy, faerie - tündér) és nyitott gondolkodók, az az, hogy a tündérek az asztrális, azaz a nem látható világ lényei, akik csak bizonyos idõközönként, akkor is rövid idõre jelennek meg a fizikai síkon, azaz az emberihez hasonló formában. A másik megállapított "tény", hogy a tündérek nem egy csoport, hanem mondhatni egy különálló faj, sok alfajjal. Ami közös bennük, az az, hogy õk egyszerre több síkra (fizikai, asztrál, mentál stb.) is nyitottak, mindegyiken megnyilvánulnak, tudatuk nagyobb részét használják ki, mint az ember. Ebbõl fakadóan számunkra végtelen és elbûvölõ erõvel rendelkeznek. A tündérek felbukkanását számtalan régi napló és irat igazolja, rengeteg helyen tûntek már fel, mégis a találkozásokat az emberek mesés elemekkel szõtték át. A tündék egyrészt csodásak, mert szépek, kecsesek, okosak, énekük elragadó, mûveik emberfelettiek, másrészt félelmetesek, mert a hozzájuk fûzõdõ babonák sanyarú szerepet vetítenek rájuk. Gondoljunk csak a népi hiedelmekre, miszerint a tündérek elrabolják és kicserélik az emberi csecsemõt a sajátjukra. Sok esetben a boszorkányokat is ilyen tündérgyerekeknek tartották, és mert féltek a bûvölésüktõl - különösen a férjes asszonyok :-) - és a szemmelveréstõl, inkább máglyára vetették a - legtöbbször - fiatal szüzeket. Ez lett hát a tündércsemeték sorsa (a népi elgondolások szerint), s mindeközben az embergyerekek Tündérhonban vendégeskedtek (a rossz nyelvek szerint raboskodtak) s a Fényes Nép segítségére voltak, azáltal, hogy õk nem érinthették fémet, míg az emberek igen, sõt az emberek fiaiból adottságaiknál fogva kiváló harcosokat is neveltek). A tündék történeteinek se szeri se száma, és bizony nehéz eldönteni, mi az igaz. Különösen a modern korban, mikor már gyógyszert írnak fel arra, ha az ember azt állítja, ilyen lényekkel találkozott. Végsõ esetben pedig beszámíthatatlannak nyilvánítanak. Ugyan ki vágyik erre?! Mégis beszélünk róla. Ha más nem, olyan munkák kapcsán, mint Tolkien meséi, vagy inkább, ahogy én tartom, tudományos munkái. Tolkien csalhatatlanul vázolta a kelta mitológia fontos vonásait és különös lényeit, az elfeket, vagy más néven quendeket (gondolok itt fõként a Szilmarilokra). Merthogy a legtöbb információnk az elfekrõl van, sokan, tévesen, õket nevezik csupán tündéknek, és e fajt alapvetõen az õ sajátosságaikkal ruházzák fel. Pedig rengetegen vannak... A különbözõ, és fõként a kelta mondakörökben találjuk a legtöbb pontos információt e lények sokféleségérõl. S miért pont itt? Helyi sajátosság? Mondhatni igen. Egyes elméletek szerint a Fae, azaz a Fényes Nép az atlantiszi nép leszármazottja, és Albion egyfajta utódállama a régi birodalomnak. Atlantisznak, ennek az õsi és misztikus világnak, melynek létezése, még ma is kétséges eredete, létrejötte, pusztulása tisztázatlan, annak a bizonyos fényes királyságnak, mely Héraklész oszlopaival szemben terült el, mérhetetlen tudást hagyott ránk és ... ezer évvel ezelõtt állítólag nyomtalanul tûnt el. Eszerint a Fae egy intelligens atlantiszi létforma, akik bámulatba ejtik az embereket, noha "Szülõföldjükön" e képességek normálisnak számítanak / számítottak. Kik hát a Fae? Pontosat nem tudni. Mesés csodás lények, akik nem bántanak, ha nem zargatjuk õket (s ez így van majdnem minden nem fizikai entitással). Szép, s mondhatni elvont világukba zárkóznak, harmóniában élnek a természettel és önmagukkal. Nem jók és nem rosszak, egyszerûen mások mint mi, és nekik mi éppoly furák vagyunk, mint minekünk az õ féktelen világuk. Ha valaki kíváncsi, nézzen befelé, kérdezze magát... Kérdezze, s aki nem hiszi, járjon utána!