A középkori boszorkányságban az állat alakjában megjelenő szellemet
vagy démont nevezték így, aki a boszorkányt kísérte és mágikus
hatalommal látta el.
A gazdája saját véréből kevert bele egy cseppet az ételébe, hogy ezzel
biztosítsa a pszichikus köteléket. A leggyakoribb familiárisok kutyák,
macskák, lovak, tyúkok, nyulak, patkányok,varangyos békák,
menyétek, sünök és teknősök voltak. Különleges familiárisnak
tekinthetjük a mandragóragyökeret is. A boszorkányok gyakran kérték
a familiárisok segítségét jövendöléseikhez és ómenek értelmezéséhez.