Önök hogyan reagálnának, ha mondjuk egyik éjszaka, hirtelen felébredés után látnának, mondjuk az ágyuk mellett, vagy annak közvetlen közelében egy rémisztő fehér ködszerű alakot? Ugye meglepődnének? Vagy mégsem? A sötét középkorból rengeteg írásos feljegyzés létezik ezekkel a különös jelenségekkel kapcsolatban. Ilyenkor általában mindenki szellemekre, kísértetekre gyanakszik, ami nem megalapozatlan, hiszen rengeteg szemtanú, fénykép sőt videó felvétel támasztja alá ezen beszámolóknak az igazát. A kísértet nem más mint az adott elhunyt személy test nélküli szelleme, lelke, ami valami okból kifolyólag nem távozott el a túlvilágba, vagy esetleg onnan jött vissza.

A föld számos pontján észleltek már különféle kísérteteket - nevezze mindenki úgy ahogy neki tetszik - azonban hogy hol látták őket, az már cseppet sem mindegy. Kísértetek szinte bárhol előfordulhatnak: erdők mélyén, tavak partján, házakban, de főként régi házakban, valamint ódon királyi kastélyokban, no meg persze természetesen temetőkben is. A kísérteteket tevékenységük szerint három csoportba sorolhatjuk. Vannak az ún. helycentrikus kísértetek, amelyek kötődnek egy adott helyhez, térhez, vagyis csak ott az adott közegben jelennek meg. Ezek teljesen ártalmatlanok. Aztán vannak postmortem kísértetek, amelyek kizárólag egy rokon, családtag, vagy ismerős halála után jelentkeznek. Ezeket nem lehet egyetlen hellyel vagy eseménnyel összekötni. Végül léteznek a krízis jelenések, amikor olyan személy jelenik meg, akit a valóságban valamilyen nagyon kellemetlen, megrázó hatás ért, és így kísértet formában most ismét visszatért.

Erről az észlelő mit sem sejt. Természetesen olyan extrém esetek is előfordultak, illetve előfordulnak amikor a kísértet megjelenését egyébként okkal összekapcsolják pusztán a szellemidézéssel vagy egy régi átokkal, amelyet fekete mágia révén hívtak életre. Emberek szellemeiről sokat hallani, de mi a helyzet az állatkísértetekkel?

Az állatoknak is vannak szellemeik, akik meglátogatják az embert? Bármilyen hihetetlenül hangzik is, de az állatoknak is vannak szellemeik, hiszen nem egy fénykép, illetve beszámoló tanúskodik erről. Az állatszellemekről vajmi keveset tudunk, de egy biztos: tevékenységük, szerepük és viselkedésük nem azonos az emberi kísértetek magatartásával.

Valószínű - elsősorban házi kedvenceinknél –, hogy megjelenésüket az ember illetve a gazda iránt érzett hűség és szeretet motiválja, amelyet megjelenésével kicsit sem hagy elhalványulni.

De térjünk vissza az emberi kísértetekhez… A kísértetek megjelenéséhez különböző, és merőben sokszínű kísérőjelenségek, ún. szimptómák társulnak: Rejtélyes körülmények közepette bútorok mozdulnak meg, tárgyak esnek le, illetve törnek össze, elektromos zavarok( pl.: áramkimaradások) keletkeznek, órák állnak meg, megmagyarázhatatlan hangok és tompa puffanások hallatszanak, aztán végül árnyak suhannak el az ember mellett, amelyből már következtethetünk, hogy nem az egyik családtagunk űz velünk gonosz tréfát. Hirtelen lehűl a levegő, megváltozik a légnyomás és a föld mágneses tere stb…

Tapasztalatok bizonyítják, hogy az állatok sokkal jobban és kifinomultabban érzékelik a szellemek jelenlétét mint az emberek, mert az ember eleinte csak némi nyugtalanságot érez.

A kísértet jelenlétét az ember csak eleinte érzi, a kutya viszont már látja és hallja is, de mivel az állatok velünk emberi nyelven nem tudnak kommunikálni, nem tudhatjuk ki, vagy mi tartózkodik az adott helyiségben. Fontos még tudni azt, hogy a kísértetek leggyakrabban éjjel aktívak (a maguk módján). Nappali időszakban csak ritkán lehet velük találkozni.

A másik ugyancsak fontos dolog az, hogy kísértetek nem csak egyedül, hanem csoportosan is előfordulnak, vagyis egyszerre több kísértet megjelenésére is számítani lehet, bár leggyakrabban magányosan hívják fel magukra a figyelmet. Egyébként a csoportos kísértet megjelenésekhez tartoznak a szellemcsaták is.

Régi csatajelenetek élednek újra amikor megjelennek ezek a szellemek, és újra átélik az egyik leginkább emlékezetes csatajelenetet.

Az ember azt gondolja, hogy a kísértetek mind emberi szemmel láthatók, és ha látnak majd egyszer egy kísértetet az a találkozás majd szemtől szembe fog megtörténni. Ám ez koránt sincs teljesen így, hiszen a kísértetek többségét szabad szemmel nem látjuk, és még, ha látnánk is egyet az a találkozás sem szemtől szembe, hanem a szemünk sarkából következne be.

Felmérések bizonyítják, hogy a kísértetekkel történő találkozások 80-90%-ában az ember a szeme sarkából veszi észre a kísértet megjelenését. Azonban, hogy ennek és a fentebb említett motívumoknak mi az oka, azt egyenlőre még nem tudjuk. Lehetséges hogy nem is fogjuk megtudni? Egyesek olyan rejtélyes eseményeket, mint például a poltertgeist jelenségeket is a láthatatlan szellemek számlájára írnak, hiszen rengeteg olyan jellemzője van ennek a szörnyű jelenségnek, ami megegyezik a szellemek által kreált szimptómákkal.

Mások szerint viszont a poltergeist jelenség nem a szellemek inkább az emberhez, annak pszihokinetikus képességeihez kapcsolódnak. Ez még bizony a jövő kutatóira vár, hogy megoldják.


A történelem viharai során, szinte minden kultúra, köztük az európai is elfogadta a szellemek létezését, valahol ez volt a vallás egyik ékköve, alapja. Nos, ez mára már gyökeresen megváltozott, de úgy néz ki, hogy vissza akar állni ez a trend, no nem vallási értelemben, hanem a mindennapokban, mint általánosan elfogadott vélemény.1889-ben Angliában közvélemény kutatást végeztek szellemügyben. A 17 ezer megkérdezett ember közül körülbelül 10 % állította, hogy látott, hallott vagy érzett olyan dolgot, illetve jelenséget, amit nem tudott racionálisan megmagyarázni. Azért ne ijedjünk ám meg, ugyanis a kísértetek többsége teljesen ártalmatlan az emberre nézve .Egyes felmérések szerint a szellemeknek 75%-a pozitív vagy semleges magatartást tanúsít az emberek iránt. Mindössze 25%-ra tehető azon szellemeknek a az aránya amelyek valamilyen ismeretlen okból ellenségesen, néha erőszakosan viselkednek velünk szemben. Léteznek olyan szellemek, amelyek keresik az ember társaságát, és léteznek olyanok, amelyek tartózkodnak ezen közeledéstől. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a kísértetek az elektromágnesesen nyugodt környezetet kedvelik. Azok a kísértetek, amelyek nem keresik az ember társaságát, olyan visszajáró lelkek, aki nem fejezték be előző életeikben dolgaikat.

Nyitva maradt ügy, esetleg bosszú, vagy valamilyen cél stb… vezérli őket. Ezek általában békés szellemek, nem bántják az embert. Aztán léteznek társaságkedvelő kísértetek, amelyek lelkiismeretes figyelmeztető jelleggel, azt akarják elérni, hogy mi élő emberek ne essünk ugyanabba a hibába, amibe ők estek, annak idején, még mikor éltek. Ezek is általában segítő, jó szellemek. A pozitív jelleg 80-85%-ra tehető. Az ártó szellemek leggyakoribb előfordulása olyan esetekhez kötethető, amelyekben valamilyen átok játszott közre, és ez a mi világunkba hozta, akarata ellenére. Egyesek szerint az elátkozott tárgyak közelébe menni, lakásban tartani őket, megérinteni őket átokveszélyes.

Az ártó kísértetek leggyakoribb jellemzői a nyughatatlanság, frusztráltság, amelyeket előző életében valamilyen megrázó csapás ért, vagy esetleg már valós életükben is gonosz, rossz emberek voltak, így a közelükben lévő embereket kísértik, nem hagyják nyugodni. Most pedig vizsgáljuk meg kikből lehetnek a mi világunkban kísértetek, akik nem távoztak el a túlvilágba: Olyanok válhatnak azzá, akik hatalmas kínok közepette haltak meg (szomorúság, stressz, tehetetlenség, düh, nyugtalanság, kétségbeesés, lelki-pszichológiai fájdalom stb..) De vajon miért térnek vissza? Erre rengeteg válasz létezik: Egyrészt, hogy elrendezzék végső dolgaikat, ügyüket, megoldatlan problémáikat, mások bosszút akarnak állni, figyelmeztetni akarják szeretteiket vagy éppen csak folytatni akarják földi tevékenységüket. Az is előfordulhat, hogy földi maradványaik nem megfelelő módon lettek elhantolva, vagy valamilyen átok, szellemidézés következtében kényszerültek megjelenni, esetleg nem tudnak belenyugodni kiemelkedően rossz földi sorsukba. Ami a kísértetekkel való kommunikációt illeti, nem megoldatlan probléma ez, legalábbis a spiritiszták szerint, ugyanis léteznek az ún. médiumok akik olyan pszichikai képességekkel rendelkező személyek akik transzállapotú szeánsz közben kapcsolatba tudnak lépni elhunyt rokonok, történelmi személyek szellemével, veszik az üzeneteiket, esetleg megszólalnak hangjukon.

Most pedig nézzük meg milyen lehetőségek vannak a szellemek jelenlétének, vagy pusztán létezésüknek a vizsgálatára: Ha a szellemek hangját szeretnénk rögzíteni, megteszi egy magnó, vagy egy diktafon is, amelyet úgy használjunk, hogy a fehér zajt (az a jelenség, amit adás után a tévében, vagy a rádióban két állomás között hallunk) felvesszük, majd számítógépre visszük és kétperces szakaszonként elemezzük. Persze ehhez a kísérlethez nagy türelem kell, hiszen lehet, hogy majd csak több év múlva járunk sikerrel, mire fel tudjuk venni a holtak hangját. Régebben is történtek kísérletek ezzel kapcsolatban, bár sikerrel nem nagyon jártak. ÚŤgy tekinthető a régi kísérletek egyik eszközének a nekrofon is. Azonkívül, ha élőben szeretnénk látni kísértetet akkor el kell látogatnunk valamelyik skót kastélyba, hiszen erre ott van a legnagyobb lehetőségünk. Összegzésképpen elmondható, hogy a mi emberek két világ részesei vagyunk, de csak az egyiket érzékeljük.

Ma már számtalan bizonyíték támasztja alá a kísértetek létezését (szemtanúk, fényképek videók, írásos feljegyzések), ám ezek nem mindig meggyőzőek és nem mondhatóak –legalább is nem mindegyik – bizonyító erejűnek, pedig nem kétséges, hogy történtek, illetve mind a mai napig történnek olyan esetek, amelyeket racionálisan nem lehet megmagyarázni, bár vannak olyan megrögzött szkeptikusok akik ezt nem képesek tudomásul venni. Tudomásul viszont azt kellene venni, hogy nem minden jelenséget lehet egyértelműen bizonyítani, még pedig úgy, hogy azt a vaskalapos tudóstársadalom is elfogadja.

Azonkívül sok a hamis kísértetfotó, és ennek következtében egyesek hajlamosak a szemtanúk állítását úgy kétségbe vonni, hogy azt tévedésnek, hallucinációnak vagy szemfényvesztésnek minősítsék le.

Természetesen nem minden árny vagy fény kísértet, de a szemtanúk hitelességét én azt gondolom, hogy semmiképpen sem szabad kétségbe vonni, azt azonnal ki kell vizsgálni, aztán lehet róla megfelelő véleményt alkotni.

Különösképpen elmondhatom azt is, hogy vannak olyanok is akik úgy gondolják, hogy a szellemek a gondolati energia fizikai megnyilvánulásai, mások a nagyfokú radioaktivitás számlájára írják a dolgot, végül vannak olyanok is akik szerint elhunyt családtagjuk vagy rokonuk látogatta meg őket a túlvilágról.

Egy biztos: ennek a jelenségnek a kutatása még rengeteg pénzt, időt, türelmet fog felemészteni, hiszen a teljes igazságot senki sem tudja, mivel rengeteg kérdés vár még megoldásra…

Forrás: http://new.atudashatalom.hu
Szerző: Simon Gergely