A vadon veszélyes hely, és vadászó-gyűjtögető elődeink számára a túléléshez különösen fontos volt, hogy időben észrevegyék a rájuk leselkedő fajtársakat vagy vadállatokat. Ha valaki minket les, arca általában felénk fordul, és ha teste takarásban is van, szemeinek látszódnia kell, hogy nyomon követhessen minket. Egy téves riasztás nem nagy ár azért, ha cserébe biztonsággal és hamar észre tudjuk venni a valóban ránk vadászó vadakat, arc- és alakfelismerő rendszerünk ezért úgy alakult, hogy előszeretettel lásson bele mindenféle formába arcokat, vagy a mi szempontunkból fontos alakzatokat.

Ha a fenti érvelés nem is feltétlenül a teljes igazság, kisérleti eredmények alapján világos, hogy az emberek nagyon vonzódnak az arcokhoz, és előszeretettel fedeznek fel arcokat és élőlény-alakzatokat mindenféle véletlenszerű mintázatokban is. Agyunk ezen mesterkedése nagyon jól jön akkor is, ha elmosódott foltokat, illetve más furcsaságokat tartalmazó fotókban kell meglátnunk a szellemeket. Ha a képen valami kicsit is hasonlít egy emberre vagy emberi arcra, képesek leszünk úgy látni, mintha valóban az lenne. Mivel naponta több millió fotó készül a világon, természetesen elkerülhetetlen, hogy egyes képeken véletlenszerű foltok a várhatónál nagyobb mértékben hasonlítsanak valamilyen arcra, vagy emberi formára, és mi különösebb nehézség nélkül emberi alakként vagy arcként ismerjük fel ezeket. Mindez sokat elárulhat agyunk működéséről, a szellemek léte melletti bizonyítékként azonban az ilyen képek nem állják meg helyüket.