A különböző fénycsíkok, fény alakzatok az áttetsző alakokhoz hasonlóan nagyon egyszerűen készíthetőek hosszú expozíciós időt használva. Hosszan exponált képeket általában rossz fényviszonyok között szokás készíteni. Ilyenkor annak érdekében, hogy a fényérzékelőre megfelelő mennyiségű fény jusson, viszonylag hosszú ideig (pl. 1/8-ad másodpercig vagy még tovább) engedjük, hogy fény érkezzen rá. Ennyi idő alatt az ember keze általában egy kicsit be szokott remegni, de mivel a fotón szereplő dolgokról mindig csak kevés fény érkezik a lencsébe, ezek a remegések általában kiegyenlítik egymást, és összességében többé-kevésbé éles képet kapunk. Más a helyzet azonban akkor, ha a fotón valamilyen erősebb fényforrás is szerepel, például egy távoli lámpa, vagy egy világító színes led a közelben. Ha az ezekből érkező fény elég erős a többihez képest, a remegések által okozott elmozdulások során végig csíkot fognak húzni a képen, melyek jól láthatóak lesznek a felvételen. Hasonló csíkokat tapasztalhatunk akkor is, ha a fényforrás mozog, például egy távoli autó fényei látjuk. Érdemes szem előtt tartani, hogy a legtöbb kamera az emberi szemmel ellentétben az infravörös fényeket is látja. Infravörös fény esetén előfordulhat, hogy látszólag semmilyen fényforrás nincs a közelben, mégis hasonló képet sikerül alkotnunk.

Az áttetsző alakokhoz hasonlóan ezek a képek is szükségszerűen hosszú záridővel készültek. Ennek tényét az ott leírt módon a képben szereplő EXIF adatok ellenőrzésével igazolhatjuk.